A próbákon elsősorban mindenki magára figyel, hogy az éppen aktuális tudása szerinti legjobbat produkálja. Ezzel szemben a vezető mindenkire figyel. Egyben kell hallania a dalt, tisztában kell lennie a szólamokkal és a ritmikákkal. A tempó figyelése, a hangzás minősége, a megbeszélt dinamikai megoldások betartatása, a próba teljes levezetése és az abból adódó problémák (akár zenei, akár emberi) kezelése mind-mind az ő feladata. Nem beszélve a próbák és fellépések időpontjainak egyeztetéséről és a zenekarban létező vagy kialakuló ellentétek közös nevezőre hozásáról. Az elmondottakból, azt hiszem kiderül, hogy főnöknek, zenekari vezetőnek lenni nem a tagok fölé emelkedést, hanem sokkal inkább a melléjük szegődést jelenti.
Mindezeket érthetjük úgy is, hogy a vezetőnek van a legtöbb dolga a zenekarban. Feltételezzük azonban azt, hogy a vezető nem csak emberileg és szakmailag felel meg a posztjának, hanem szervezőkészsége is van. A szervezés pedig a zenekar keretein belül azt jelenti: a megfelelő feladatot rábízni a megfelelő emberre, tagra.
Egy amatőr zenekarban sokszor mindenki főnök akar lenni. Lehet is. Legyen a saját szólamának és hangszerének főnöke, mert így megfér akár tíz főnök is egymás mellett. De ennyi vezetőnek azért kell egy fővezető, különben tízfelé akar majd elindulni a zenekar. Amennyiben csak zenekarosdit játszunk, legyen hát mindenki „első” ember. Élvezzük mindannyian a zenekari vezetői beosztás mámorító illúzióját. Ha viszont komolyan gondoljuk zenekari dolgainkat, akkor válasszunk olyan személyt, akit alkalmasnak látunk erre a feladatra és támogassuk őt bizalmunkkal és minden tudásunkkal.