A vezető
Sokaknak az jut eszébe a vezető posztról, hogy elsőnek lenni. A legfontosabb és leglényegesebb személynek lenni. Ez biztos jó dolog lehet, mert kiemelkedhetünk a szürke tömegből. Lesznek „beosztottjaink” és föléjük kerülhetünk. Aki így gondolja, azt nem a teendők, hanem a hatalmi vágy kiteljesítése ambicionálja. Ez bizony veszélyes mindenki másra és így saját magára nézve is.
Az igazi vezető nem emelkedik senki fölé, inkább támaszték, pillér, oszlop, ami egyben vagy összetartja azt, amik és akik rá vannak bízva. Tisztában van önmagával, a vezetettjeivel és a küldetésével. Vannak elképzelései, amibe képes mások elgondolásait beleilleszteni és közös érdemmé formálni. Felkészül és felkészít. Figyel és figyelmet követel. Úgy ténykedik, hogy mindenki magától jöhessen rá saját teendőire, hiányosságaira, hibáira.