A klasszikus gitárosok ma már nem használnak tabulatúra lejegyzést, pedig ott aztán kiváltképp fontos a helyes fekvés, különben nem szól úgy a darab, ahogyan kellene. A klasszikus gitárkottákban minden teendő jelölve van. Betűk jelzik, melyik ujjal kell pengetni és arab számok, melyik ujjal kell fogni. A fekvéseket római számmal jelölik, a dinamikát, előadásmódot, technikai utasításokat és a tempóváltozásokat különböző jelek, vagy latin (olasz) szavak mutatják. Természetesen a hangmagasságot és a ritmikát a kotta közli. Ilyen mindenre kiterjedő lejegyzésben nincs is szükség tabulatúrára.
A rock vagy a blues szólók tanulását is megkönnyíti a tabulatúra, ezért nagyon „felhasználóbarát” az a kotta, mely alatt tabulatúra van. A tab-ban szereplő számok között gyakran összekötő vonalak és különféle betűk jelzik a hangok megszólaltatására irányuló technikai elemeket, mint például a hammer-on, pull.of, slide stb.
Ma a tabulatúra fénykorát éli, mint a régi időkben. Így jó dolog ez, hiszen a muzsikát művelők, tanulók döntenek arról, mi az, aminek feltétlenül fenn kell maradnia vagy éppen feledésbe kell merülnie.