A különféle stílusok más és más ritmusmotívumokat igényelnek, egyszerűen azért, hogy jól szóljanak. Mint ahogyan az idegen nyelvek szavainak ritmusa és dinamikája különböznek egymástól. Nem is beszélve az adott nyelv hű kiejtéséről. Ahogyan a beszédritmikák különböznek, úgy különbözik egy kubai zenész ritmizálása és pontossága egy magyar muzsikustól. Még nemzeteken belüli zenékben is különbözhet a pontosság fogalma.
A ritmizálás matematikai lehetőségeit tanulmányozzák a dobosok, gyakran egész életükben. Vajon mit szöszmötölnek ők, „hát nem csak pakolni kell egymásután a hangokat, csak úgy szívből, meg ahogy jön”? Miért számolgatnak a dobosok és minek? Még a legbonyolultabb ritmusokat kijátszó indiai dobosok is végeláthatatlan, kacifántos „számolást” hablatyolnak egész nap. Talán tudnak valamit a ritmusok tanairól, vagy ilyen tanok nem is léteznek, csak úgy tesznek, mintha nagyon fontos dolgot művelnének?