A ritmus a zene egyik legfontosabb komponense, ezért annak, aki a zene megismerésére és művelésére adja a fejét, mélyre kell ásnia magát a különféle ritmusok lehetőségeiben.
Gyakori az a tanítási mód, hogy a gitártanár feladja a diáknak az éppen aktuális skála játszhatóságait és ezután arra ösztönzi a tanulót, hogy a megtanult hangsorral improvizáljon.
A zenei hangsor olyan, mint az ABC. Nagyon fontos, de ha egy diák lelkiismeretesen megtanulja egy idegen nyelv ABC-ét, vajon tud-e majd beszélni azon a nyelven? Az improvizáció zenei beszéd, és ennek okán nem elég az ABC ismerete.
Az első és legfontosabb tanok a lehetséges ritmusokról, vagyis a ritmizációkról kell, hogy szóljanak. Még csak a hangmagasságok sem fontosak, hiszen egy árva dobbal is rendkívül jókat és bonyolultakat lehet játszani, a ritmusok és képleteinek ismeretében.