A vékony pengetők, melyek könnyedén meghajlíthatóak, finoman csilingelő akkordozáshoz valóak, fémhúros gitáron. Ez a pengető még azok kezében is szépen szól akik nagyon erősen szorítják a pengetőt. Ez ezért van így, mert a pengető – hajlékonysága folytán – elvégzi azt a mozdulatot, melyet a csuklónak és az ujjaknak kellene elvégezni. Aki tehát nem szeret lazán pengetni és tudatosan ellazulni, az ilyet vásároljon.
Meglepődhet azonban, ha másvalaki, egy laza csuklóval és ujjakkal játszó gitáros, egy sokkal vastagabb pengetőből szebb hangzást hoz ki. A legjobban ennek a gitárosnak fog szólni a hajlékony pengető. Tehát ne csak a pengető legyen a hajlékony, hanem a pengetőkéz is.
A háttérakkordozások – muzsikus kifejezéssel „szőnyeg” – esetében jó választás ez a pengető. Szőnyegnek hívjuk azt a szólamot, mely karakter nélküli, egyszerű ritmusú – orgona vagy szintihangokon, hegedűkön, fúvóshangszereken, ritmizálás nélküli, hosszan kitartott akkordok -, halkan a háttérben, szinte csak hangszínként megjelenő szólama.
A vastagabb pengetőkkel is lehet szépen akkordozni, de ahogyan mondtam, ott már nagy szerepet kapnak az ujjak és a csukló. Van azonban olyan akkordozás is, melynek nem szépnek és csilingelőnek kell lennie, hanem inkább harapósnak, kopogósnak, egy kicsit nyersnek. A blues és a jazz zenében éppen ezért inkább vastagabb pengetőket használnak. Néha meglepően vastagakat is, mely elérheti a 4-5 mm-t. Természetesen ezek a pengetők is elvékonyodnak valamennyire a végüknél, de van olyan is, mely a használat alatt kell, hogy bekopjon.