Olyan ez az “életmód“ – csak, hogy visszatérjek a mindennapi táplálkozáshoz – mintha hetente csak egyszer ennél, de akkor jó sokat, aztán a fennmaradó időben meg csak éheznél, és a vágy, hogy ehess, egyre csak növekedne benned. Mikor pedig eljön az idő és eléd teszik az ételt, ész nélkül, ösztönlényként falsz fel jót és rosszat egyaránt.
Talán ebből a példából megértheted azt, hogy nem a ritka nagy zabálás, másként mondva zenélés juttat el Téged arra a szintre, amit kiszemeltél magadnak.
Én úgy gondolom, a reggeli, ebéd, vacsora modell jobban működik az előzőekben felvázoltaknál. A dalok gyakori, villámszerű rövid beismétlése képes életben tartani azokat. A villámgyakorlás 10 mp-től 2-3 percig terjedhet. Ha nem tartod tokban a gitárodat, hanem inkább kirakod állványra – mert így tesznek a gitárosok – akkor csak fel kell kapnod, mikor elmész mellette és koncentrált figyelemmel, lassan lejátszod a kiszemelt gyakorlatot, dalrészlet kíséretét vagy szólóját. A mindennapi többszöri beismétlés által szinte észrevétlenül vésődnek beléd a teendők és a mozdulatok.