A húrok nemcsak különböző fémekből, hanem műanyagból vagy bélből is készülhetnek. A nylon húrokat a klasszikus, latin, elektro akusztikus hangszereken használják. A hangképe ezeknek a húroknak teljesen más, mint a fémhúroké, ezért hangszerelésnél figyelni kell, mikor és hol lehet ilyen hangzásokat használni. A gitár három mélyebb húrját (E-A-D) vékony fémszállal csavarják be a kívánt hangszín érdekében. A műanyagból készült húrok elég közel állnak a bélből készültek hangjaihoz és a beszerzésük is egyszerűbb. Minden hangszerbolt tart nylon húrokat többféle keménységben.
A más anyaggal való ötvözés sem ritka, melynek eredményeképpen az átlagostól teljesen eltérő hangképet mutat a húr. A műanyag húrok között egyes cégek gyártanak mindennapi használatra és kifejezetten csak koncertre való húrokat. A mindennapi húrok sokáig jól szólnak és tartják a hangzásukat, míg a koncerthúroknak rendkívül jó a hangjuk, de azt hamar elvesztik. A koncerthúrok természetesen jóval drágábbak, mint a sima húrok. Egyes húrokat pedig komoly lézeres vizsgálatnak vetik alá, hogy csak a tökéletes anyagfolytonosságú és keresztmetszetű húrok kerüljenek a felhasználókhoz.
A bélhúrokat ritkán használják gitáron, inkább korabeli vagy népi hangszereken, régi zenékben részesítik előnyben a korhű hangzás miatt. Visszatérve a modern anyagokhoz, létezik gumihúr is, melynek meglepően jó a hangja. Ennek a húrnak az idő és muzsikusok fogják eldönteni a hosszú távú létjogosultságát.