A fél
Az iskolában azt tanították nekünk, hogy a fél két negyedből áll. Ez valóban így is van, de ha nem érted, úgy is jó, csak fogadd el, mert ha akarod, ha nem, később úgyis megérted.
Ha két negyedből csak az elsőt ütöd (pengeted) meg és tartod a második értéke alatt, akkor egy fél időtartamú hangot kapsz. Ennek a lejegyzése úgy történik, hogy összekötjük a két negyedet. Ez az átkötő, íves vonal azt jelenti, hogy ne pengesd a következő hangot, csak tartsd az előzőt.
De vigyázz, ez csak akkor érvényes, ha egyenlő hangmagasságokról van szó.
Egyenlő hangmagasság:
Különböző hangmagasság:
Nagyon fontos ez az összekötés (hogy miért, azt hamarosan megtudod), de mégsem így jelöljük a feleket, mert túl hosszadalmas lenne a lejegyzésük. Ugye matematikában is kitaláltak arra valamit, hogy ne így kelljen a számokat leírni: 1, 1+1, 1+1+1, stb., hanem így: 1, 2, 3. Mennyire más ez és mégis ugyanaz.
Nézzük meg, a zenében mit találtak ki arra, hogy negyed + negyed, vagyis negyed összekötve egy másik negyeddel:
Mostantól kezdve, ha ilyen jelet látsz, tudni fogod a dolgod. Nézzünk erre gyakorlatot. A felső sorban a rendes lejegyzést, alatta pedig a negyedekből értelmezett felek írását láthatod.
Ahogy negyed értékű szünet, úgy fél értékű szünet is van. A teendő itt is csak annyi, hogy csendben maradsz.
Gyakorold a fél szüneteket az alábbiak szerint:
A következő gyakorlatban minden eddig tanult ritmus és szünet megjelenik.
Elvileg mindent ismersz, ami itt le van írva, de mégis néhány kérdés megfogalmazódhat benned.
Ha becsületesen végigjátszottad a ritmikákat, furcsállnod kell azt, hogy a második és a harmadik taktus ugyanaz (ezt így is tanultuk). Jogosan merül fel benned a kérdés, miért írjuk hát így a feleket (második taktus), ha lejegyezhetjük rendesen is (harmadik taktus)? A válasz: soha nem írjuk így a feleket, miért is írnánk így, ha van rá sokkal jobb jelünk, mint ahogyan az 1+1-re is van egy sokkal érthetőbb jel, a 2-es szám.
Akkor mire is jó ez az egész átkötősdi? Ezek az átkötő vonalak nem ismernek ütemhatárokat, vagyis egy hang, ha elindul az egyik ütemben, a másikban is szólhat tovább. Ezt a „jelenséget” csak egyféleképpen tudod lejegyezni, méghozzá az összekötő, íves vonallal. Példa:
Ugye látod, hogy az összekötött két negyed értéke fél, de nem tudnánk ezt lejegyezni a fél értékű hanggal, mert akkor több lenne az első taktusban és kevesebb a másodikban. Mivel most négy negyedben vagyunk, ezt nem tehetjük meg. Az előző példa más metrikákban így nézne ki:
Nem fontos értened most még ezt, de ha érted is, akkor sem biztos, hogy érted, hiszen hiába szólal meg ugyanaz, mint az előző lejegyzésben, nem ugyanúgy kell hangsúlyozni. A tizedik taktusban észrevehetted azt is, hogy különböző értékű hangokat is összeköthetünk. Ez nagyon jó dolog, de ezt is lehet másképpen jelölni:
A hang értékét a pont a felével növeli meg. Ez azt jelenti, hogy a fél hang értéke két negyed hang, két negyednek a fele, egy negyed (nyugodtan állj meg a mondatok között gondolkodni).
Tehát a félhez adjunk hozzá egy negyedet (másképp mondva a felét). Így most már értheted azt (ha nem, olvasd el az egészet lassan, odafigyelve elölről), hogy a pont mit is tesz a hanggal.
A tizenegyedik taktusban ugyanazt látod, mint a tizedikben, csak az összekötő vonalakkal még kacifántosabban néz ki, ezért most már tudod, hogy miért nem írják így sehol. Ezt az írásmódot csak a megértés kedvéért tanuljuk így. És ha valóban megértetted, menj tovább, ismerd meg az egész hangot.